Catalaunum - 451

2012.01.16. 11:11

Az ókori történelem egyik legvitatottabb és legnagyobb csatája volt a catalaunumi, amelyet egy hanyatlóban levő, és egy ereje teljében levő birodalom vívott. Győztest nem hirdettek az összecsapás után...

Előzmények:
A nyugatrómai birodalomban történt politikai változások hatására Attila, a hunok királya nagyszabású hadjárat szervezésébe kezdett, amely 451 tavaszán indult el. A hunokból és alávetett szövetségesekből álló sereg átkelt a Rajnán, és meghódoltatta a frankok egy részét, majd a mai Trier, Strasbourg és Metz városait meghódoltatva Orleansig nyomult előre. A várost fosztogató hunokat meglepte a római Aetius által vezetett sereg, és visszavonulásra kényszerítették őket Orleans alól egy megerősített szekérvárba.

A szembenálló felek:
Hunok: Attila vezetésével körülbelül 50 ezer főnyi sereg állhatott, ebben voltak hunok, frankok, szkírek, osztrogótok, gepidák, és még sok nép fiai.
Rómaiak: A római sereget Flavius Aetius vezette, létszámuk 35-40 ezer főre tehető. A légiók mellett jelentős erővel képviseltették magukat alánok, frankok, burgundok és vizigótok, akiket Theoderic királyuk vezetett.

Ütőkártyák:
Hunok: A sereg fő erejét a tumenekbe tömörülő hun könnyűlovasság alkotta. Páncélt nem hordtak, a közelharchoz szokott ellenfelekkel szemben inkább a gyors manőverezésre épült a taktikájuk, így általában kellően messze voltak ahhoz, hogy ne sérüljenek meg. Legfőbb fegyverük az egyedi technikával készített lovassági íjuk volt, de lándzsát, szablyát, buzogányt és bőrpajzsot is használtak, ha közelharcba kellett bocsátkozni.
Rómaiak: Aetius hadainak fő erői a megtépázott hírű római nehézgyalogosok, a légiósok voltak. Az 5. században már ovális pajzzsal, hosszú karddal, sőt, íjjal voltak felszerelve, és általában a helyi lakosságból toborozták őket az 1500-2000 főt számláló légiókba.

A csata:
Aetius már délelőtt csatarendbe állította seregét a Chalons-en-Champagne és Troyes közötti síkságon. Északon a rómaiak tömbje volt, mellettük, középen a Sangiban vezette alánok, és a jobbszárnyat a vizigótok alkották. Emellett északkeleten is volt egy vizigót csapat Thorismundnak, Theoderic fiának vezetésével, akiknek a hun jobbszárny megtámadása volt a feladata. Attila ebéd után vonultatta fel seregeit, vélhetően a jóllakott katona jobban harcol elvet követve. A jobbszárnyát gepidák, burgundok és frankok alkották. A centrumban hosszan elnyúlva állt a hun lovasság. Tőlük délre, a balszárnyon az osztrogótok álltak, szemben vizigót rokonaikkal. Elsőként a centrumban levő hun lovasság és az osztrogótok támadtak. A hunok áttörték az alánok vonalát, és menekülésre késztették Sangibant. Közben a jobbszárny is megtámadta a római harcállásokat, de a Attila serege egyik szárnyon sem tudta kivetni állásaiból Aetius csapatait. A rómaiak mellett harcoló, Thorismund vezette vizigót csapat ekkor támadást indított egy dombtetőről, de Ardarik gepida király megállította, és visszakényszerítette a dombtetőre. Ez volt a csatának az a pontja, amikor Aetius serege megingott. A vizigótokat szemből rokonaik, oldalról pedig az áttörő hun lovasság támadta, így felsejlett a bekerítés fenyegetése. Ekkor Theoderic újjászervezte az ellenállást, amire Attila válaszul frontális támadást intézett a burgundokat és frankokat visszaverő római csapatok ellen. A rómaiak végül íjászaikkal állították meg a többszöri hun támadást. Attila taktikai hibája volt, hogy nem próbálta bekeríteni a légiókat, csak szemből támadta őket. A másik szárnyon eközben Theoderic lebukott a lováról, és halálra taposták. A szokásos pánik helyett azonban harcosai duplázott erővel vetették magukat a harcba. A balszárnyon Thorismund ismét támadást vezényelt a dombtetőről, és felmorzsolta a gepidákat. Nem sokkal később az osztrogótok is sarkon fordultak, így már csak a rómaiakat támadó hun csapatok csatáztak Attila seregéből.  A hun király végül felismerte, hogy körülzárják, így kivonta csapatait, és visszavonult a szekérvárba. Végül napokig ott maradt, amíg előbb a vizigót sereg, majd a nagy veszteségeket szenvedő Aetius is jobbnak látta elvonulni dél felé.


A következmények:

Attila ugyan visszavonult a csata után, de egy év múlva ismét megtámadta Rómát, ezúttal Itáliában. Ez a hadjárat azonban nem vezetett eredményre közvetlenül, és a hun király 453-ban meghalt. Róma a catalaunumi csata után már nem tudott újabb ütőképes sereget toborozni, így a germán törzsek felmorzsolták a hatalmát. Végeredményben egyik birodalom sem jött ki győztesen az összecsapásból.

Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Catalaunumi_csata
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/451_junius_20_attila_kiralyt_megallitjak_catalaunumnal/

A bejegyzés trackback címe:

http://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr203553614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.