Gaugamela - i.e. 331

2012.03.05. 10:41

A történelem egyik legnagyobb hódítójának döntő győzelme volt a gaugamelai csata a perzsa Dareiosz felett. A makedón király taktikai zsenije ismét megmutatkozott, hiszen a többszörös túlerő ellen is sikeresen vette fel a harcot.

Az előzmények:
A makedón királyság újdonsült uralkodója, III. Alexandrosz, ismertebb nevén Nagy Sándor i.e. 334-ben átkelt Kis-Ázsiába egy körülbelül ötvenezres sereggel, hogy összecsapjon a perzsa seregekkel. Előbb a Granikosz folyónál, majd Isszosznál aratott győzelmet, aztán Egyiptom felé fordult, és elfoglalta a perzsáktól a "Nílus ajándékát". Innen ismét északra fordult, és i.e. 331 őszén elérte a Tigris folyó melletti Gaugamela területét, ahol III. Dareiosz csapataival útját állta.

A szembenálló felek:
Nagy Sándor: A makedónokból és szövetségeseikből álló sereg körülbelül 40 ezer gyalogossal és 7 ezer lovassal rendelkezett.
Perzsák: A Dareiosz vezette perzsa sereg 100 ezer gyalogost és 35 ezer lovast vonultatott fel.

Ütőkártyák:
Nagy Sándor: A makedón sereg fő fegyvere a nehézgyalogság volt, akik páncélban, hosszú lándzsákkal, úgynevezett sarissákkal támadtak. Fő fegyverük pedig a makedón falanx nevezetű alakzat volt, amelyben a lándzsák miatt szinte érinthetetlenek a katonák.
Perzsák: Dareiosz a győzelmet főleg a cappadóciai lovasságától várhatta, akik a csatára teljesen új páncélzatot kaptak, emellett hosszabb kardokat, és a hajítódárdák helyett közelharcra használható lándzsákat. A könnyen mozgó lovasság manőverei megfelelő fegyvernek tűntek a nehézkes makedón gyalogság ellen.

A csata:
Mivel a perzsák a Tigris moszuli átkelőhelyét biztosították, Sándor a hosszabb utat választotta, és északabbra kelt át a folyón, majd dél felé fordult. Dareiosz ezután a harci szekereire gondolva a Gaugamela melletti síkságot választotta a csata színhelyéül. A búzamezőket letapostatta, ugyanakkor a síkságtól öt kilométerre húzódó hegyek elfoglalására nem fordított figyelmet. Szeptember 30-án megérkezett a makedón sereg, és Sándor a hegyekről jól megfigyelhette ellenfelét, majd letáboroztak. Sándor alvezérei -köztük Parmenion- azt javasolták, hogy éjjel támadjanak, de a király elvetette az ötletet. Megparancsolta, hogy adjanak bőséges vacsorát katonáinak, majd nyugovóra parancsolta őket, míg a paranoiás Dareiosz egész éjszaka készültségben tartotta haderejét. Dareiosz reggel nyugat-keleti irányban állította fel seregét, két szárnyán a lovassággal. A perzsa uralkodó középen állt, körülötte a félelmetes, sarlós kerekű harci szekerek, tizenöt harci elefánt, és több ezer lovas testőr. A makedón sereg körülbelül fele akkora hosszúságban nyúlt el a síkságon, a jobszárnyon álló Sándor például a perzsa középhaddal került szembe. Középre falanxokat helyezett, és a lovasokból álló széleket 45 fokban visszahajlította, hogy a bekerítést valamennyire kivédhesse. A csata első mozdulataként Sándor jobbfelé húzta szét harcrendjét, amire Dareiosz nehézlovasságával megtámadta a makedón jobbszárnyat. A makedónoknak sikerült visszaverniük a perzsa támadást, amit a harci szekerek támadása követett. A perzsa támadást azonban az eddig készenlétben levő makedón dárdavetők fogadták, akik szétzilálták a szekeres alakulatot, majd a falanxok közé terelték őket, ahol megsemmisült a perzsa haderő ezen egysége. Dareiosz átkaroló hadműveletet készített elő, azonban későn, hiszen Sándor a legendás hírű Barátok lovasság élén támadást intézett a perzsa uralkodó ellen, és elsöpörte a testőrségét. Dareiosz megrémült, és szekerét saját maga hajtva megfordult, hogy elmeneküljön a csatatérről. A perzsa derékhad harci morálja szétfoszlott, alakzatuk pedig felbomlott. A Sándor támadása miatt meggyengült görög balszárny ellen azonban Dareiosz egyik tábornoka támadást vezetett, azonban a harc helyett a görög tábor kifosztására indultak a perzsa egységek. Sándor Parmenion kérésére visszafordította lovasságát, hogy felmentse a makedón balszárnyát, akik azonban odaérkezéskor már felülkerekedtek a perzsákon. Először a perzsa szárnyak vonták ki magukat a csatából, majd a derékhad is hátraarcot csinált, és Arbela felé rohantak. Sándor igyekezett minél jobban szétzilálni a perzsa erőket, és ennek érdekében hatvan kilométeren át üldözte a menekülőket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A következmények:

A csatából elmenekülő Dareioszt nem sokkal később saját emberei ölték meg, mialatt Sándor bevonult Babilonba, majd felgyújtotta Perszepoliszt. Sándor a Perzsa Birodalom újdonsült uraként később kelet felé nyomult, és egészen Indiáig ért, ahol azonban nem tudott döntő győzelmet kiharcolni, így visszavonulásra kényszerült. A fiatal makedón királyt i.e. 323-ban érte el a halál, méltatlan körülmények között, valószínűleg a fertőzött víztől megbetegedve.

Forrás: Anthony Livesey: Nagy csaták, 2000
 

A bejegyzés trackback címe:

http://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr474289950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.