Dürnkrut - 1278

2012.04.21. 10:50

A dürnkruti, vagy ismertebb nevén második morvamezei csata olyan ütközet volt, amely évszázadokra átformálta Közép-Európa képét, és jóval később negatív következményekkel is járt a szövetséges Magyar Királyságra nézve.

Előzmények:
A Német-Római Birodalom választófejedelmei a várakozásokkal ellentétben nem a cseh királyt, II. Ottokárt, hanem egy jelentéktelen grófot, Habsburg Rudolfot választották meg német királynak 1273-ben. A sértődött és csalódott cseh király ellen az akkori magyar uralkodóval, IV. Lászlóval szövetkezett Rudolf. A magyar sereg 1278 augusztus 6-án átkelt a Dunán, és megindult Rudolf felé. A portyázó kun lovasság megtámadta a Laa várát ostromló Ottokárt, aki felhagyott az ostrommal, és megindult Rudolf felé, majd 20-án letáborozott Jedenspeigen mellett. Az osztrák és a magyar sereg 25-én találkozott, és másnapra tűzték ki a csata időpontját.

A szembenálló felek:
Ottokár: A cseh király seregei körülbelül 15 ezer főből állhattak, nagyrészt nehézlovasság alkotta őket.
A szövetségesek: Rudolf körülbelül ötezer nehézlovassal készült a csatára, míg László 15-16 ezer fős seregét nehézlovasok, kun lovasíjászok, magyar gyalogos íjászok alkották.

Ütőkártyák:
Ottokár: A cseh sereg legfőbb csapásmérő erejét a jól képzett nehézlovasság alkotta. A 13. század végén már kezdtek egyre kifinomultabb páncélok elterjedni, amelyek nem csak a lovagot, hanem hátasát is védték. Fő fegyverük a hosszú lándzsa vagy kopja volt, de közelharcba keveredve pallossal, buzogánnyal, másfél- és kétkezes kardokkal hadakoztak.
A szövetségesek: Sok forrás szerint a csata döntő tényezője az volt, hogy a magyarok jelentős létszámú íjászalakulattal rendelkeztek. A legkiválóbbak közülük a kun lovasíjászok voltak, akik a magyarok által három évszázaddal korábban még sikerrel alkalmazott pusztai harcmodort alkalmazták. A nehézkes vértesek ellen kiválóak voltak a bőrvértben, könnyű fegyverzettel fürgén mozgó íjászok, akik a közelharc helyett kilőtték a nyilaikat, majd gyors helyváltoztatás után ismét megfelelő távolságba kerültek ellenfeleiktől.

A csata:
A szövetséges haderő augusztus 26-án felsorakozott. A bal szárnyat és a középhad kétharmadát alkották a magyar egységek, az arcvonal többi részét Rudolf seregei tették ki, aki Ulrich von Kapellen vezetése alatt egy 60 fős tartalékot is hagyott hátra. Ottokár jobb szárnyán cseh, morva és lengyel csapatok álltak egymás mögé rendeződve, míg a bal szárnyon németek, lengyelek, bajorok és brandenburgiak sorakoztak Ottokár körül, aki szintén hagyott tartalékot Milota Diedic vezetésével. Mivel a szövetséges csapatok nem álltak egységes vezetés alatt, a két seregrész szinte külön csatázott. Az osztrákokat maga Rudolf vezette, a magyarokat viszont Csák Máté és Gutkeled István, míg a 16 éves királyt biztonságos helyen hagyták. A magyarok indították meg az ütközetet, több órás nyílzáporral árasztották el a cseh jobbszárnyat, hatalmas veszteségeket okozva. A meggyengült szárnyat Csák és Gutkeled vezetésével nehézlovasság támadta meg, majd szorította vissza. A magyar csapatok egészen Ottokár táboráig jutottak, amelynek elkezdték a felprédálását. Az osztrákok viszont közben szorongatott helyzetbe kerültek, Ottokár áttörte az arcvonal első sorait, majd újabb csapatokat vetett be, és visszaszorította Rudolfot dél felé. A visszavonulást Rudolf a Weidenbach-pataknál megállította, majd megkezdte az előrenyomulást a kissé szétszakadt csehek visszatolásával. Ebben a kritikus pillanatban érkezett Kapellen a tartalékkal, és oldalba támadta a cseheket. Ottokár hiába küldött a saját tartalékáért, azok nem érkeztek meg, ugyanis a tábor felől visszaérkező magyarok megsemmisítették azt, akik később a cseh balszárnyat veszélyeztették hátulról. A harapófogóba került csehek szép lassan felmorzsolódtak, maga Ottokár is elesett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következmények:
Rudolfnak sikerült megerősítenie uralmát, az osztrák területek megszerzésével pedig dinasztiát alapított. A csehek a csatát követően elveszítették nagyhatalmi pozíciójukat. A Magyar Királyságnak sem jött rosszul a győzelem, IV. László megerősítette hatalmát az országon belül, viszont évszázadokkal később az általunk segített Habsburgok lettek a gyűlölt urak az országban.

A bejegyzés trackback címe:

http://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr254464459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.