Minden idők egyik legnagyobb hadvezére,a  pun Hannibal Barcas egyik legzseniálisabb győzelmét aratta i.e. 217-ben a rómaiak felett a Trasimenus-tónál.

Előzmények:
A második pun háború eseményeit Hannibal Barcas karthagói hadvezér indította el, amikor i.e. 218-ben Hispánián keresztül megindult Róma ellen. Egy nagy római sereget kikerülve átverekedte magát az Alpokon, majd Itáliába érve feltöltötte jelentősen megfogyatkozott seregét a gall törzsekből. Az első komoly győzelmet a Ticinus folyónál aratta Publius Cornelius Scipio felett, majd továbbnyomult, és Trebiánál ismét diadalmaskodott. Míg a római szenátus új fővezérek után kapkodott, Hannibál átkelt az Arno nehezen járható mocsarain, és Etruriába ért, majd az előrenyomuló légiók elől a Trasimenus-tóhoz vonult.

A szembenálló felek:
Punok: Hannibál serege 38-40 ezer főt tehetett ki. Karthagói és numidiai lovasokból, líbiai gyalogságból, valamint hispán és gall csapatokból állt össze.
Rómaiak: A 40 ezer fős római sereget Gaius Flaminius vezette. A körülbelül 16 ezer legionárius mellett szövetséges segédcsapatok tették ki a sereg nagyobbik felét.

Ütőkártyák:
Punok: A pun sereg legnagyobb erőssége a trasimenusi csata idején a körülbelül 6-8 ezer fős lovasság volt, ezen belül is a numidiai egységek. Ezek a sivatagi könnyűlovasok szőrén ülték meg a lovat. Viseletük könnyű, ujjatlan tunika volt, védelmükről pedig kis kerek pajzs gondoskodott. Több dárdát is vittek magukkal a csatába, amelyet vagy hajításra, vagy közelharcra használtak. Taktikájuk alapja a gyors rajtaütés, majd visszavonulás volt.
Rómaiak: Flaminius seregének fő pillérét a légiók alkották. A harmadik században a légió már manipulusokba tömörülve harcolt, aminek első sorában bőrpajzsos és 1,2 méteres lándzsával felszerelt harcosok (hastati) álltak. Mögöttük nehézfegyverzetű katonák (principes) álltak egy könnyebb és egy nehezebb, körülbelül 2 méter hosszú hajítólándzsával, pilummal és egy rövid karddal felfegyverkezve. A leghátsó sorban a 4 méteres lándzsával harcoló veteránok, a triarii egység következett.

A csata:
Hannibál taktikája tökéletesen ki volt dolgozva, és sikerült is megvalósítani, hiszen Flaminius besétált a csapdába. A pun sereg a tó és a dombok közötti keskeny úton csak egy csekély számú gyalogos alakulatot állomásoztatott, a parittyások a dombtetőkre, míg a sereg többi részét azok mögé küldte. Flaminius elnyúlt menetoszlopban érkezett meg, mögötte pedig gallok zárták el az utat. Mivel a római seregek másik része Gnaeus Servilius Geminus parancsnoksága alatt még messze járt, Flaminius egyedül akarta döntésre vinni a dolgot. Hiba volt, ugyanis Hannibál parittyásai oldalról támadták a római menetoszlopot, majd kisebb csapatokat küldött a légiók ellen. Közben leszállt a köd, és a római seregen totális anarchia lett úrrá. Ekkor vezényelt totális rohamot a pillanatot jól felismerő pun vezér. Elölről afrikai gyalogsága támadt, hátulról pedig a gallok mészárolták a menekülőket. Középen a hispán gyalogság és a numidiai lovasság intézett támadást a megzavarodott légiósok ellen, akik számára nem volt menekvés, beszorították őket a tóba. A források szerint az egész római sereg odaveszett, ez azonban túlzás, valószínűleg 15-25 ezer római halt meg a mindössze egy óráig tartó gyilkolászásban.

A következmények:
Róma hatalmas vereséget szenvedett, és rá kellett döbbennie, hogy nagyon komoly veszélyben van. A szenátus kinevezte Fabius Maximust diktátorrá, aki azonban nem tudta Hannibál útját állni. A pun vezér legnagyobb győzelme, Cannae még hátravolt, azonban Rómát nem tudta elfoglalni.

Források:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kr_e_217_junius_21_hannibal_gyozelmet_arat_a_trasimenus_tonal/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.