Ad Decimum - 533

2012.12.18. 10:29

A Nyugatrómai Birodalom szétesésével az Földközi-tenger nyugati medencéjében létrejött hatalmi vákuum folyamatos összezördüléseket szült az értékes területre szomjazók között. Ennek a folyamatnak volt a terméke a Bizánci Birodalom és a Vandál Királyság háborúja.

Előzmények:
Az 527-ben Bizáncban trónra lépő I. Justinianus császár mrész terveket szőtt az egykori Római Birodalom feltámasztására. Az első lépéseket már az 530-as évek elején megtette, amikor az észak-afrikai Vandál Királyságban a trónkövetelő Gelimer letaszította a trónról Hilderichet, utóbbi pedig segítséget kért Bizánctól. A keletrómai uralkodó 533-ban sereget küldött hadvezére, Belisarius vezetésével.

A szembenálló felek:
Bizánc: A 15 ezer fős sereget Flavius Belisarius, a rendkívül tehetséges hadvezér vezette, magját a katafraktészek, a nehézlovasok alkották.
Vandálok: Gelimer serege 11 ezer főt számlált, nagyrészt jól felszerelt lovasokból állt.

Ütőkártyák:
Mindkét sereg a páncélos nehézlovasságára alapozta taktikáját.A vandálok germán típusú nehézlovassága összhang tekintetében gyenge volt, sok volt az egyénieskedés, ugyanakkor testi erőben és méretben felülmúlták ellenségeiket. Lándzsákkal és hosszú, kétélű kardokkal harcoltak a lóról, amelyet azonban lovasaiktól eltérően nem védett páncélzat, így könnyebb mozgásúak voltak. A bizánci katafraktészek lova is védve volt többnyire lemezes páncéllal. Perzsa eredetű egység lévén előszeretettel használták az íjat és akár a hajítódárdákat is, de lándzsáik és kardjaik miatt közelharcra is alkalmasak voltak.

A csata:
A Karthágó felé menetelő bizánci sereg elé Gelimer öccsét, Ammataszt küldte egy kétezer fős egységgel, akik Ad Decimumnál foglaltak el kedvező pozíciót. Őket követte a király unokaöccse, Gibamund kétezer fős serege, akik a római balszárny bekerítésével próbálkoztak. A bizánci menetoszlop elejét megtámadó Ammatasz serege nem számolt ellenfele fegyelmezettségével, amely közelharcban fokozatosan felmorzsolta a vandálokat, a csapattestet vezető királyi öcs halálát is okozva. A vandálok menekülőre fogták, nyomukban a katafraktészekkel. A bizánci balszárny ellen vezetett támadás szintén összeomlott a zsoldos hunok és a császári csapatok ellenállásán, serege szétszóródás közben Gibamund életét vesztette. Közben megérkezett Gelimer, és frontális támadást intézett, néhány bizánci egységet megsemmisítve. A király előrenyomulása egészen Ammatasz halálának helyszínéig tartott, a vandál vezér itt gyászba borulva parancsot adott az azonnali temetésre, és ezzel egy időben fejetlenné vált a serege. A habozást kihasználva Belisarius hadrendbe szedte igencsak megtépázott csapatait, majd azonnali támadást vezényelt. Gelimer teljesen a gyászába merült, parancsok híján pedig a serege elvesztette tartását, és szétesett, olyannyira, hogy Belisarius lendületből bevehette a fővárost, Karthágót is.

A következmények:
Karthágó bevétele után Belisarius még ugyanabban az évben legyőzte Gelimert, és ezzel szétverte a Vandál Királyságot, annak területét pedig császárának birodalmába olvasztotta. Belisarius később elfoglalta Itáliát is, de a nagy Római Birodalom feltámasztása a császár és a hadvezér közötti ellentétek és egy pestisjárvány miatt nem következett be.

Források:
Devries, Dogherty, Jörgensen, Mann, McNab: Sorsdöntő csaták, 2009

A bejegyzés trackback címe:

http://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr144971103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.