Megiddo - i.e. 1457

2013.02.26. 09:58

A történelem első, bővebben dokumentált és lejegyzett ütközete volt Megiddo, ahol az egyiptomi fáraó és a kánaáni törzsek erői feszültek egymásnak a terület birtoklásáért vívott elkeseredett küzdelemben.

Előzmények:
Mostohaanyja, Hatsepszut 1458-as halála után III. Thotmesz egyeduralkodóvá vált Egyiptomban. A fáraónak pedig bizonyítania kellett hatalmát és erejét, ezt pedig egy hadjárat során tehette meg legkönnyebben. A Kánaánt ekkor alkotó, Egyiptommal vazallusi viszonyban levő kisebb városállamok függetlenségi törekvései a kádesi király, Durusa vezetésével kezdtek formát ölteni, így a fáraó már meg is találta célpontját.

A szembenálló felek:
Egyiptom: A fáraó egy körülbelül 20 ezres sereget vezetett személyesen, melyekben egy szekeres hadosztály mellett 5000 fős egységekbe szervezett gyalogos-íjász hadosztályok kaptak helyet.
Kánaániták: A Durusa vezette seregben a források szerint 330 uralkodó kisebb-nagyobb hadosztálya kapott helyet, együttes létszámuk azonban nem haladhatta meg a 20 ezret, ráadásul szervezetlenek és gyengén felfegyverzettek lehettek a szekeres hadosztályokat kivéve.

Ütőkártyák:
Mind az egyiptomi, mind a kánaánita sereg a harci szekereiben bízhatott, amelyek ekkor még ugyan kezdetleges szerkezetek voltak, de megfelelő terepen hatékonynak bizonyultak.Az egyiptomiak szekerei törékeny járművek voltak, négyküllős kerékkel. Két ember utazott rajt, ugyanakkor a két lovat hajtó személy nem vett részt a küzdelemben, csak az íjjal felfegyverkezett társa, aki közelharcban lándzsát vagy kardot is használhatott. Elsődleges feladatuk a gyors csapásmérés, és az ellenség rendeződésének megakadályozása volt. A kánaáni szekerek masszívabbak voltak, kerekeik több küllővel rendelkeztek, és akár hárman is utazhattak rajtuk. Ennek előnye az volt, hogy a hajtó mellett még két harcost tudtak csatába vinni, ugyanakkor ez le is lassította őket.

A csata:
Thotmesz villámgyorsan összekürtölt serege előre felderített, jó útvonalon haladt, és a remekül megszervezett ellátmányozásnak köszönhetően Taru erődjéből 22 nap alatt Megiddo környékére ért. Thotmesz a Karmel-hegy előtt állította meg a felvonulást, hiszen tudta, hogy a hegy másik oldalán, a Jezréel síkján táborozik Durusa és szövetségesei serege. A hegygerincen futó három átjáró közül végül a haditanácson a középsőt, az Aruna városához futó hágót választotta, amely ugyan a leggyorsabb volt, de keskenysége miatt a legveszélyesebb is. Thotmesz másnap hajnalban elindította seregét, amely fél nap alatt átkelt, miközben a túloldalon Durusa hibásan a déli átjáróhoz vonultatta főerejét. Azonban az egyiptomiak megjelentek Aruna városánál a csatarendbe állt kánaánita sereg oldalában. A fáraó fegyelmezett és jól képzett serege hamar csatarendbe állt, de nem támadtak, hiszen a Nap lenyugodott. Durusa serege kapkodva próbálta rendezni magát, de a központi irányítás hiánya miatt másnap reggel sem tudtak megfelelően felfejlődni. Thotmesz seregének balszárnya Megiddónál állt, a középhad pedig egy magaslatot foglalt el. Nem sokkal napkelte után a fáraó ki is adta a parancsot a támadásra. A harci szekerek lerobogtak a domboldalon, majd a kánaáni vonalakhoz közel érve tüzelni kezdtek, miközben mögöttük a gyalogság kürtökkel és fegyvereivel pokoli zajt keltett. A kánaáni harci szekerek nem tudtak támadásba lendülni, hiszen zavarodott gyalogos társaik az útjukban kavargott, majd az egyiptomi gyalogságának támadása után meghátrált és menekülni kezdett. Az egyiptomiak azonban az ellenség üldözése helyett a halottak és a tábor kifosztásával foglalkoztak, így Durusa és seregének nagy része elérte Megiddót, és be is zárkóztak a városba. Thotmesz ostromgyűrűt vonatott a város köré, majd egy kisebb csapatot hátrahagyva Szíria felé indult, és elfoglalta Damaszkuszt. Az északi hadjárat után visszatért Megiddo alá, a város védői pedig hét hónap után megadták magukat.

A következmények:
Durusa el tudott menekülni az ostromlott Megiddóból, de Thotmesz kegyesen bánt a várossal, és nem rendezett vérfürdőt, hanem sok lázadót alattvalójává fogadott. Kormányzókat nevezett ki az elfoglalt Szíria vezetésére, majd hazatért, hogy Egyiptom egyik legnagyobb fáraójává váljon.

Források:
Devries, Dogherty, Jörgensen, Mann, McNab: Sorsdöntő csaták, 2009

A bejegyzés trackback címe:

https://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr505105942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tundrazuzmo (törölt) 2013.02.27. 23:26:52

"A történelem első, bővebben dokumentált és lejegyzett ütközete volt Megiddo"

Állítólag az utolsó csata is ott lesz.

HannibalBarcas 2013.03.26. 13:55:29

@tundrazuzmo: Igen, ezt mondják, nem véletlen az "Armageddon" elnevezés sem.
süti beállítások módosítása