Türosz - i.e. 332

2013.05.30. 11:47

Nagy Sándor grandiózus hadivállalkozásának talán a legnagyobb próbatétele volt az ókori világ legjobb erődítményének ostroma.

Előzmények:
A makedón III. Alexandrosz, aki Nagy Sándorként él az utókor emlékezetében, i.e. 334-ben megtámadta a Perzsa Birodalmat. Végignyomult a mai Törökország területén, és sorra győzte le az elé dobott perzsa hadtesteket, majd az utánpótlás biztosítása miatt dél felé fordult, a levantei partvidék felé. Sok város önként hódolt a makedónok előtt, de Türosz a szomszédos Szidón behódolása után az ellenállást választotta. Alexandrosz i.e. 332 januárjában fogott neki az ostromhoz, hátában III. Dareiosz perzsa király seregével.

A szembenálló felek:
Makedónok: Alexandrosz körülbelül harmincezer makedón és görög katonának parancsolt, és támogatta szövetségesei flottája is.
Türosz: A városnak körülbelül ötvenezer lakosa volta, amelynek nagyjából a harmada harcolt a falakon, 20 ezer fő pedig a flottában szolgált.

Ütőkártyák:
Makedónok: Alexandrosznak a győzelmet ezúttal az utászok és a szerkezetei hozták meg. Az i.e. 399-ben feltalált torziós katapult képes volt nyílvesszőt vagy követ lőni nagy erővel az ellenségre. Az ostromhoz Diodórosz görög történetíró szerint a makedónok minden addiginál nagyobb katapultokat építettek. A görög ostromtornyot is sikerrel alkalmazták. A kerekeken guruló szerkezet külsejét állatbőrök vagy fémlapok borították, ami megvédte a favázat a tűztől.
Türosz: A védők segítségére sietett a város flottája, amely először a falakat megközelítő makedón töltés építőit zaklatta, majd a támadók hajózárát törte meg több alkalommal. A türosziak triérészeket, háromsorevezős hajókat használtak, emellett gyújtóhajókat, amelyek fedélzetén éghető anyagot halmoztak fel, hogy becsapódás után felgyújtsák az ellenséget.

A csata:
A perzsa felszabadító hadsereg nem mozdult, így a makedónok nyugodtan készülhettek az ostromra. Mivel Türosz 800 méterre feküdt a parttól egy szigeten, a védők bíztak benne, hogy túl nagy falatnak bizonyulnak. Alexandrosz első utasítása az volt, hogy kössék össze egy ostromgáttal a szárazföldet és a szigetet. Utászok és rabszolgák, valamint katonák ezrei dolgoztak Khariász és Diadész ostrommérnökök irányításával. A munkát nehezítették a védők támadásai, akik a falakról katapultokkal, a hajókról pedig íjakkal lőtték a munkásokat. A makedónok palánkot, valamint két ostromtornyot építettek, amelyek egyenként 46 méter magasak voltak. A tetejükről aztán katapultokkal megcélozták a falon levő gépeket és kezelőiket. A védők azonban visszavágtak, egy gyúlékony anyagokkal telt hajót vontattak az ostromgát végéhez, meggyújtották, majd az ostromtornyoknak lökték őket. Miközben égtek, a türosziak partra dobtak egy kisebb egységet, amely lebontotta a védőpalánkot. Alexandrosznak szerencséje volt, mert 80 föníciai triérész, valamint a ciprusi flotta megérkezett, amely nyílt csatában le is győzte a védők hajóit. Az északi kikötőbe beszorított türoszi flotta megpróbált kitörni, és el is süllyesztettek pár hajót, de végül az átvezényelt ciprusiak legyőzték őket. Alexandrosz közben egy szélesebb ostromtöltést építtetett, és ezzel közelítették meg a falakat. A védők egyre inkább elkeseredtek, az elfogott makedón katonákat és követeket kivégezték, és ezzel felkorbácsolták Alexandrosz haragját. Miután a töltés elérte a falakat, Alexandrosz elővezényelte új ostromgépeit. A türosziak szigonyokkal elragadták a támadók pajzsait, majd forró homokot öntöttek rájuk, amely a páncél alatt elviselhetetlen volt. Félbeszakadt a roham. Augusztus elején aztán Alexandrosz egyik újítása, a hajókra szerelt faltörő kos rést ütött a déli falon, amelyet az időjárás miatt csak két nap múlva odaküldött ostromhajók tágítottak ki. Ezt követően általános rohamot vezényelt, a rés ellen saját maga vezette a két szállítóhajóval odavitt csapatait. Közben az ostromtornyokról, és a flották fedélzetéről is támadtak minden irányból, így megosztva a védők erejét. A támadás átverekedte magát a védelmen, és utcáról-utcára járva tisztította meg a várost.

A következmények:
Alexandrosz kitombolta a haragját az ostrom végén, a leírások szerint az utolsó roham nyolcezer türoszi életébe került, két ezer férfit pedig keresztre feszíttetett a makedón király. A nem harcolókat eladták rabszolgának, a város királyával viszont méltányosan bántak. Az ostromot követően a makedónok könnyűszerrel vonultak végig Palesztinán, majd Egyiptomon, végül keletre fordulva elfoglalták Perzsiát.

Források:
Devries, Dougherty, Jörgensen, Mann, McNab: Sorsdöntő csaták, 2009

A bejegyzés trackback címe:

http://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr895105941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.