Teutoburg - 9.

2013.06.28. 16:17

A Római Birodalom talán legnagyobb vereségét szenvedte el az Arminius vezette germán törzsektől, így Germánia meghódítása csak álom maradt.

Előzmények:
A római seregben felnevelt Arminius, a cherusk törzsfő fia 7-ben visszatért a Rajnától keletre fekvő hazájába, és népe élére állt. Közben a folyamatosan terjeszkedő, ereje teljében tündöklő Róma szemet vetett Germániára, amelyet Quintilicius Varus helytartó próbált romanizálni. Ez azonban pénzbe került, amit az őslakossággal kívántak megfizettetni. Arminius 9-ben fellázadt Róma ellen, amire Varus saját maga vezette légiói élén bevonult a mai Alsó-Szászországba.

A szembenálló felek:
Arminius: A cherusk hadsereg 15 ezer fős lehetett, javarészt gyalogosok.
Varus: A rómaiak 14 ezer legionariust vonultattak fel.

Ütőkártyák:
Arminius: A germánok könnyű mozgású, vért nélkül harcoló katonák voltak akkoriban. Fő fegyverük a lándzsa volt, de használtak hosszú kardokat is. Bátorságuk és fizikai erejük, valamint harctudásuk volt a mellettük szóló fő érv, amely tulajdonságokat Arminius kitűnően ki is használt.
Varus: A megsemmisítő vereség, és az egyoldalú küzdelem miatt a helytartó seregének nem volt ütőkártyája, hiszen egyik seregrészét sem használhatta tudásának megfelelően.

A csata:
A kilencedik év szeptemberében felvonuló légiók a Kalkriese hegység és az annak lábánál elterülő mocsárvidék közötti nehezen járható terepen vonult gyanú nélkül, amikor Arminius először megtámadta őket csapataival. A rohamot a nap végén, az egész napos meneteléstől legyengült lovasság ellen intézték, ezáltal megnehezítették a logisztikai feladatok megoldását, valamint a felderítést a rómaiak számára. Varust teljesen váratlanul érte a támadás, de másnap továbbhaladt embereivel. Közben viharok és eső is lecsapott a rómaiakra, átáztatva és elnehezítve a felszerelésüket, lecsökkentve a moráljukat. Arminius csapdája nem sokkal odébb, egy Kalkrieser-Niewedder Senke nevezetű helyen zárult be. A 10 kilométer hosszú, de csak 200 méter széles szorosban Arminius a hegyoldalak mentén gyeptéglából és homokból sáncokat építtetett, ahonnan katonái lerohanták az elnyújtott római hadoszlopot. A legionariusok nem tudtak alakzatba rendeződni, és visszavonulni sem, a bátor és képzett germán harcosok pedig módszeresen felmorzsolták őket. A csata elveszett, és ezzel Varus tökéletesen tisztában volt, amikor öngyilkos lett.

A következmények:
Róma katasztrofális vereséget szenvedett, hiszen elvesztett három teljes légiót. Augustus halála után még próbálták visszaszerezni Germániát, de a közös ellenség ellen összefogó germán törzsek nem engedték át többé a Rajnán szomszédjukat. Arminius számára hatalmi harcokkal terhes időszak következett. Végül 21-ben saját családtagja ölte meg.

Források:
Roberts: A hadviselés művészete, Kossuth Kiadó, 2010

A bejegyzés trackback címe:

http://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr395382285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.