Nándorfehérvár - 1456

2012.02.06. 10:38

A nándorfehérvári ostrom a magyar történelem talán legtöbbet emlegetett győzelme, egy olyan csata, amely hosszú évtizedekre megállította az észak felé nyomuló törököt.

Előzmények:
Konstantinápoly 1453-as eleste után semmilyen erő nem állhatta az oszmán törökök útját a Balkánon, így teljes erejükkel megindulhattak a Magyar Királyság felé. II. Mohamed átszervezte hadseregét, és közigazgatását, így 1456 májusában megindultak a török hadak. Közben a fenyegetés hatására II. Callixtus pápa keresztes hadjáratot szervezett, és alapvetően egész Európa megmozdult, de sokan csak az ütközet után értek annak helyszínére. A magyar főnemesek részéről csupán Hunyadi János és Korogyi János, valamint Ujlaki Miklós mozdult meg, a országban irigység és széthúzás tombolt.

A szembenálló felek:
II. Mohamed: Az oszmán sereg létszáma nagyjából 60-70 ezer főre tehető, amelyből 30 ezer janicsár és szpáhi, a többi irreguláris akindzsi és aszab, valamint topcsi.
Magyarok: Nándorfehérvárt nagyjából 5 ezer katona védte Szilágyi Mihály vezérlete alatt, később Hunyadi 12 ezer reguláris katonája, és Kapisztrán János ferences szerzetes 30 ezer keresztes felkelője érkezett a vár felmentésére.

Ütőkártyák:
II. Mohamed: Az oszmán sereg legfőbb ereje ebben az ostromban a felfejlesztett tüzérsége volt, amelyet a szultán fejlesztett fel még Konstantinápoly ostroma előtt. Huszonhét hatalmas ostromágyú, hét nagy mozsár, száznál is több kisebb ágyú, valamint kővetők, hajítógépek zúdították a falakra lövedékeiket. A tüzérségi feladatokat a topcsik látták el, az ágyúkat pedig egy székelyföldi mester, Orbán öntötte.
Magyarok: A csata sorsát Hunyadi megérkezése döntötte el, aki jól kiképzett nehézlovasságot vetett be a felmentő támadás során. Hunyadi magyar, kun és székely lovasai kitűnően képzett, fegyelmezett harcosok voltak, testüket jó minőségű páncélok védték, fő fegyverük pedig a hosszú kard, pallos vagy dárda voltak.

A csata:
A török sereg július 3-án ért a vár alá, július 4-én pedig lőni kezdték a falakat. A falak lerontása tíz napig folytatódott, miközben a várban levő katonák súlyos hátrányba kerültek. Egyfelől megcsappantak a tartalékok, amelyeket a Dunán és a Száván levő török hajózár miatt nem tudtak pótolni, másrészt pestisjárvány bontakozott ki, amely megtizedelte az összezsúfolódott tömeget. Július 14-én érkezett meg a felmentő sereg Zimony felől. Hunyadi 12 ezer harcosa, és Kapisztrán 30 ezer keresztese azonban nem tudott átjutni a török hajózár miatt a vár alá, így sajkákat és naszádokat vetettek be. Hunyadi katonái egy részét a kétszáz, kisebb-nagyobb vízi járműre szállíttatta, majd maga a vezérhajóra szállt, és elindult a támadás. A török flottillát Baltoglu admirális vezette, aki összeláncoltatta a nagy testű török hajóhadat, így elzárva teljes szélességben a Dunát. A két flotta összecsapott, miközben a magyar sereg a jobb partot biztosította. Sokáig úgy tűnt, Hunyadiék nem tudnak áttörni, de Szilágyi Mihály negyven hajóval hátba támadta a török flottillát. Végül közel öt órás küzdelem után sikerült áttörni, így a magyar erők bejuthattak a rommá lőtt várba. Kihozták a sebesülteket, átrendezték a védelmi erőket, így közel 15 ezres védősereg várta a török rohamot. A többiek - főleg a keresztesek - a Zimonynál felállított táborban várakoztak. Közben folyamatosan érkeztek az európai államokból útra indított keresztes csapatok, így az idő múlása a magyaroknak kedvezett. Július 20-án 30 órás, folyamatos ágyúzás kezdődött, közben pedig a két tábor felkészült a döntő harcra, Hunyadi újabb erőket rendelt a várba, Mohamed pedig felsorakoztatta janicsárjait. A roham július 21-e késő délutánján indult meg. Folyamatos harc alakult ki, a janicsárok kétszer is betörtek a várudvarra, de Hunyadi lovasai mindkétszer visszaszorították őket. Az éjszaka folyamán sem szünetelt a harc, amely már a vár falai körül folyt, mivel a magyarok feladták a várost. Hunyadi közben segítségért ment a Száva partjára költözött keresztes táborba, majd visszatért a várba. A hajnali Nap első sugarai világították meg a jelenetet, amikor Dugovics Titusz egy zászlót kitűző török katonát rántott magával a mélybe. A történet valószínűleg legenda, de az biztos, hogy fordulat állt be a harcban, és Hunyadi ezt látva lovasaival kikergette a janicsárokat a város falain kívülre. Mindkét tábor szüneteltette a harci cselekményeket, azonban délután egy kis csapat keresztes átkelt a Száván, és elfoglalt egy dombot a török seregtől. Erre a közelben táborozó anatóliai szpáhik megtámadták őket, és nagy csata alakult ki, amelybe a várból kirontó keresztesek is bekapcsolódtak, és így sikerült visszaszorítani a törököket. A szultán erre a saját maga vezette ruméliai lovassággal támadott, és elvágta a vártól a kereszteseket, majd elkezdte őket módszeresen megsemmisíteni. Erre Kapisztrán több ezer keresztessel megindult a csata felé, Hunyadi viszont az őrizetlenül álló török ágyúkra vetett szemet, és lovasságával kirontott a várból. A lendületes roham elfoglalta a török ágyúállásokat, és a magyarok hamarosan az újonnan szerzett fegyvereket fordították a török ellen. A lovasság egy része viszont tovább támadt, és a török jobbszárnyat célozta meg, így az ostromló sereg két tűz közé szorulva hamarosan menekülőre fogta. A teljes pusztulástól az addig a Szávát őrző szpáhik mentették meg Mohamed hadát, akik önfeláldozóan útját állták a magyar és keresztes seregnek. A török sereg végül Szófia környékén állította meg fékevesztett menekülését, a sebet szerző Mohamed már csak ekkor lehetett biztos benne, hogy nem üldözik. A török sereg 25 ezer harcban elesettel, és körülbelül tízezer, járványtól elpusztult emberrel, elveszett ostromtüzérséggel és huszonkét elsüllyedt hadigályával fejezte be a hódító hadjáratot.

 

A következmények:
A győzelmen felbuzdulva Hunyadi szinte azonnal szervezni kezdte a Konstantinápoly felszabadítására indítandó hadjáratot, megfogyatkozott seregében azonban felütötte fejét a pestis, és augusztus 11-én maga is áldozatul esett a járványnak. A legnagyobb magyar hadvezért október 23-án követte Kapisztrán is a pestis áldozatai között, így elporladt a remény a gyors hadjáratra. A török birodalom hosszú ideig nem tudta kiheverni a sokkot, az alkalmatlan uralkodók, és az erős Magyar Királyság miatt csak 1521-ben tudott ismét komoly támadást indítani észak felé Nagy Szulejmán. Ennek a támadásnak a célpontja is Nándorfehérvár volt, amelyet azonban ezúttal sikerült elfoglalni, és ezzel megnyitni az utat Magyarország szíve felé.

Források: http://crowland.uw.hu/images/csata/nandorfehervar.html
Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete, 1984

A bejegyzés trackback címe:

https://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr164071426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mohacsi csata · http://mohacsicsata.blogspot.com/ 2012.02.26. 11:18:08

Ezen a linken nagyon jó képek és alaprajzok találhatók a várról. (és egy kis vártörténet)

duna.atw.hu/duna/nfvcsv/nfv1456.html

HannibalBarcas 2012.03.05. 10:45:38

tényleg, köszönöm az ajánlást a magam, és olvasóim nevében