Tábor - i.e. 1250

2012.02.27. 09:36

Az időszámítás előtti 13. században, Kánaán területén megszilárduló izraelita államszövetségnek sok ellensége volt a kezdeti időkben, egyikük Hácór kánaánita királya, Jabin volt.

Előzmények: Az izraelita törzseket vezető bírák próbáltak megfelelő kapcsolatot kialakítani a környező ellenséges államokkal, Ehud bíra halálával azonban újra fellángolt az északi háború. Jabinnak, az újdonsült hácóri királynak a kor egyik legjobb hadvezérét, a hurrita Sziszerát sikerült megnyernie csapatai élére. Az évekig tartó kánaáni betörések és fosztogatások ellen végül Bárák vezette az izraelita felkelést, amelyhez több törzs harcosai is csatlakoztak. Ezt megtudva Sziszera megindult délre a csapataival.

A szembenálló felek:
Izraeliták:
Bárák körülbelül harmincezer, többnyire gyalogos harcost gyűjtött össze, ebből tízezer az ő vezetésével Tábor hegyénél, a maradék húszezer a Gilboa hegynél gyülekezett.
Hácór: A Sziszera vezette sereg kilencszáz harci szekérrel rendelkezett, emellett tízezres nagyságrendű gyalogos haderővel.

Ütőkártyák:
Izraeliták: Bárák seregét szinte teljes egészében gyalogosok alkották, akik a sivatagi körülményekhez kiválóan alkalmazkodott, harcedzett férfiak voltak. Többnyire kardot vagy lándzsát használtak fegyverül, és pajzsot védelemként, hiszen nem volt jellemző a testpáncél. Ezen gyalogosok fő erénye a közelharc volt, amelyet többnyire egyenként vívtak, nem pedig tömegként.
Hácór: A sereg fő fegyvere a kilencszáz harci szekér volt, amely abban a korban hatalmas fegyverténynek számított. A két ló vontatta szekereken egy hajtó és egy íjász tartózkodott, és legtöbbször nem is a rajta utazók, hanem maga a szekér és a lovak okoztak hatalmas pusztítást az ellenséges gyalogosok között. Hátrányuk volt viszont, hogy sziklás terepen nehézkesen mozogtak.

A csata:
Sziszera seregével a Jiszreel folyó völgyében vonult fel, egészen a Tábor hegyén állomásozó izraelita csapatokig. Mikor elérték a hegy lábát, az időjárás rosszabbra fordult, és egész este viharos eső esett, amely feláztatta a talajt. Ezt kihasználva az izraelita sereg Gilboánál állomásozó fele megtámadta a hácóri király városát, Tanachot. A támadás hírére Sziszera taktikai baklövést elkövetve hátraarcot parancsolt a seregének, hogy felmentsék az ostromolt várost. Ebben a pillanatban támadt a hegytetőről a tízezer izraelita gyalogos Bárák vezetésével. Mivel a szekerek a sereg élén haladtak, saját gyalogságuk akadályozta őket, hogy megtámadhassák a rohamozó ellenséget. A szekerek így előre tudtak csak menekülni, ahol azonban az ingoványossá váló talaj miatt beleragadtak a sárba. Az izraelita sereg áttört Sziszera gyalogosain, és megrohamozták az elsüllyedt szekereket. A kavarodásban hatalmas mészárlás kezdődött, a hácóri szekeres hadosztály teljesen megsemmisült, és maga Sziszera is gyalogosan menekült el. A Tanachot ostromló izraelita sereg ekkor feladta a hadműveletet, és beszállt a hácóriak üldözésébe, több ezres vérveszteséget okozva. Sziszera egészen a Galileai-tó nyugati partjáig menekült, ahol a kenita Héber táborában megölték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következmények:
A hácóri haderő teljes vereséget szenvedett, az ország azonban mégsem semmisült meg, Bárák valamilyen okból nem folytatott büntető hadjáratot Jabin ellen. Az izraelita törzseknek egészen 1214-ig nem kellett ismét háborúzniuk, ekkor viszont a midiániták támadtak a zsidó törzsszövetségre.

Források: David Rohl: Az elveszett testamentum, 2002

A bejegyzés trackback címe:

https://csata.blog.hu/api/trackback/id/tr924213211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.