A kevéssé dokumentált Árpád-kori ütközetek egyik legnagyobbja volt a zimonyi, ahol a megerősödő Magyar Királyság állt szemben Bizánc félelmetes hadseregével.

Előzmények:
A térségben nagyhatalommá váló Magyar Királyság az 1140-es évektől már folyamatos háborúban állt szomszédaival, ennek ellenére, vagy éppen ennek eredményeképpen III. István király elvesztette Dalmáciát, Boszniát és a Szerémséget. A területeket elfoglaló bizánci csapatok ellen 1166-ban indult offenzíva Ampud bán és Dénes ispán vezetésével, amely komoly sikereket hozott. Az ellencsapás a következő évben, 1167-ben következett be. Manuel császár Kontosztefanosz Andronikoszt tette meg a sereg vezérévé, és Szófiában gyülekeztette csapatait, majd június elején indította útnak a magyar határ felé.

A szembenálló felek:
Bizánc: Pontos létszámot nem ismerünk, valószínűleg 20 ezer katona, görögök, németek, itáliai, szerb, kun és szeldzsuk zsoldosok alkották a hadat.
Magyarok: A Dénes ispán vezette magyar sereg bizánci források szerint 15 ezer főből állt, amely 37 várispánsági kontingensre tagolódott. Páncélosok, íjászok és gyalogosok, osztrák és besenyő segédcsapatok alkották.

Az ütőkártyák:
Bizánc: A bizánciak győzelmét normann nehézlovasságuk egyik fegyvere, a buzogány hozta meg. Az ősi fegyver ekkoriban egy vasalt fanyélre erősített vasgolyó volt, sokszor tüskés vagy bordázott kialakítással. A buzogány forgatásához nem kellett különösebb képzettség, csupán testi erő.Kiváló volt láncpáncél ellen, hiszen amaz a vágás és a nyílvessző ellen védett, de az ütés erejét nem fogta fel.
Magyarok: Az I. Kálmán király által végrehajtott hadi reformnak hála kiváló felszereltségű páncélos lovasok alkották a magyar középhadat. Láncvértezetet, sisakot viseltek, fő fegyverük pedig a lándzsa volt, de kardokat is használtak. A lovaik szügyét és homlokát is páncél borította, hogy védje az állatokat a lövedékektől és csapásoktól.

A csata:
1167 július 8-án a Duna menti Zimonyál sorakozott fel a két sereg. A bizánciak az első harcvonalba kun és szeldzsuk könnyűlovas íjászokat helyezett, néhány lándzsással keverve. A jobbszárnyat Lapardasz Andronikosz, a balt Demetriosz Branasz vezette, mindkettejük alá vértes és íjász lovasokat rendeltek. A második sorban nehézgyalogosok álltak, a harmadikban bizánci főemberek német és török csapatokkal, a negyedikben a lándzsás és pajzsos normannok, itáliai és szerb nehézlovasok tartalékot képeztek. Dénes nádor középre állította nehézlovasságát két sorba, a szárnyakra pedig íjász könnyűlovasokat helyezett. Hátra támogatásképpen várispánsági lovasságot állított.
Nem sokkal dél után a bizánci sereg támadott. Az első sorban levők íjaikkal előkészítették a terepet, majd oldalra lovagoltak, hogy a gyalogos phalanxok előrenyomulhassanak. A magyar nehézlovasság erre egy tömbben, Dénes nádor vezetésével támadásba lendült, és halomra taposta a bizánci gyalogságot, míg a lovasságot Andronikosz visszavonta a támadás útjából. Ezután bekerítő manővert parancsolt. Az átkarolás a magyar balszárnyat hátrálásra késztette, a Branasz vezette bizánci balszárnyat viszont csúnyán elverték, az alvezér is megsebesült. Ebben nem kis szerepe volt Dénes megjelenésének, aki ezután jobbra vezette csapatát, hogy oldalba kapja a bizánci derékhadat. Azonban Lapardasz abbahagyta a magyar balszárny üldözését, és visszafordulva hátbatámadta a magyar középhadat. Dénes szembefordult vele, de a bizánci fővezér csatába rendelte a tartalékot, hogy bekerítsék a magyarokat. Öldöklő kézitusa kerekedett, ahol a buzogányos bizánciak végül kivívták a győzelmet. Késő délután a magyarok rendezetten visszavonultak.

A következmények:
Legalább ötezer magyar halt meg, öt ispán és nyolcszáz katona fogságba esett, a győztesek 2000 páncélt szedtek össze a csatamezőn. A fáradt bizánciak hazatértek Konstantinápolyba, ahol diadalünnepet ültek. A háború lezárult, és csak az 1180-as években indult újra, amikor III. Béla magyar király visszaszerezte Dalmáciát és egy sor területet.

Források:
Veszprémy László: Az Árpád és Anjou-kor csatái, hadjáratai, Zrínyi 2008

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.