A hattíni csata sorsdöntő ütközet volt a Szentföldért vívott háborúk során. Az iszlám erőinek valaha volt egyik legnagyobb hadvezére briliáns taktikájával megsemmisítette a keresztény államok seregeit, ezzel megnyitva az utat Jeruzsálem felé.

Előzmények:
A Szaladin szultán által vezetett muzulmán erők talpra álltak a Jeruzsálem elvesztése utáni hosszú sokkból, és az új vezér ütőképes, nagy létszámú seregeknek parancsolt. A másik oldalon, a Jeruzsálemi Királyságban épen belviszály dúlt, a király, Lusignani Guido nem volt rátermett erős uralkodó, így az udvar pártokra szakadt. Szaladin kiprovokálta a nyílt színi csatát, amikor ostrom alá vette Tiberias városát. Így a keresztes sereg nagy viták után megindult Tiberias felmentésére.

A szembenálló seregek:
Jeruzsálemi Királyság: körülbelül 1500 nehézfegyverzetű lovag, 3500 könnyűlovas, 10000 gyalogos Lusignani Guido vezetése és az Igaz Kereszt védelme alatt.
Szaracénok: 20000 lovasíjász, nehézlovas és gyalogos Szaladin vezetése alatt.

Ütőkártyák:
Jeruzsálemi Királyság: A haderő legjobban képzett lovagjai a templomos rend harcosai voltak. Többnyire láncinge és fazéksisakot (heume) viseltek védőfelszerelésként, a láncing alatt ruhával bélelték ki, míg fölötte a jellegzetes vörös keresztet viselték kívül. Fegyverzetük többnyire a kétkezes kard volt, amellyel halálos vágásokat, ütéseket osztottak a csatában. Ez a harcmodor főleg a nehézlovasságnál volt előnyös.
Szaracénok: A szaracén sereg fő fegyverei Hattínnál a lovas íjászok voltak. A gyors mozgású egységek folyamatosan zaklatták a keresztes menetoszlopot, és komoly veszteségeket okoztak a legyengült katonák között. A lovas íjászok könnyű, sivatagi ruházatot viseltek, egyetlen fegyverük az íjuk volt, ha közelharc veszélye állt fenn, inkább visszavonultak.

A csata:
1187. június 3-án a sietősen összehívott keresztes haderő elindult Tiberias felmentésére. A hadvezetés eleve hibázott, alábecsülték a sereg vízfogyasztását, és a sivatagi Nap erejét. A vastag ruházatban és páncélokban menetelő keresztesek hamar kitikkadtak, így már aznap hosszabb pihenőt tartottak egy forrásnál. Azonban Guido még aznap továbbindította seregét. Ahogy elérték a Hattín szarvai néven ismert sziklaképződményt, a lesben álló szaracén lovasság támadást indított, és elvágva a visszavonulás útját, a hattíni fennsíkra szorította a keresztes hadsereget. Guido seregét bekerítették, ráadásul a vizük is elfogyott, így a morál jelentősen leromlott. Szaladin helyzeti előnyben volt, így kivárt, és reggel felgyújtatta a környező bozótost, ezzel is fokozva a keresztesek szenvedéseit. Tripoliszi Rajmund őrgróf, a sereg alvezére sikeresen kitört egy csapat élén a gyűrűből, igaz nagy veszteségeket szenvedett. Ekkor mutatkozott meg, hogy a nehézfegyverzetű keresztes gyalogság optimális esetben jóval nagyobb harci értéket képvisel a szaracén egységeknél. A hátra maradt, Guido vezette haderő gyalogosokból és a lovagrendek lovasaiból állt. Miután Rajmund kitört, Szaladin kiadta a parancsot a rohamra, és teljesen szétverte a keresztes sereget. Elfogta Guidót,  Chatillioni Rajnald antiochiai fejedelmet és a rendek nagymestereit, közülük csak a fejedelmet ölte meg arcátlanságáért, a többieket váltságdíjért szabadon engedte.

A következmények:
A keresztes államok jelentős emberveszteséget szenvedtek, amelyet már sosem hevertek ki, ráadásul elvesztették legszentebb ereklyéjüket, az Igaz Keresztet. Szaladin csapatait a keresztes erődök ellen irányította, elesett Tiberias, Akkó, majd Jeruzsálem is. 

Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1187_julius_3_szaladin_szaracen_seregenek_gyozelme/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.